Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Madarak

szirtisas.jpgLegfőbb ismertetőjegyük, hogy testüket toll borítja, amik valójában módosult pikkelyek. Testhőmérsékletük állandó. Másik jellegzetességük fogatlan csőrük, melynek formája függ a táplálkozás módjától.

A magevőké kúp, a rovarevőké véső alakú, a húsevőké horgas végű.

Négy végtaggal rendelkeznek, a mellsők szárnyakká alakultak. Ám nem minden madár képes repülni.

A repülni tudó madaraknak könnyű, levegőtartalmú csontjaik vannak.

Kemény, meszes héjú tojásokkal szaporodnak. Fiókáik kétfélék lehetnek: csupaszok, amelyek  anyjuk táplálására szorulnak, őket fészeklakóknak nevezzük. És lehetnek pehelytollasok, akik kikelésük után néhány órával már önállóan tudnak táplálkozni. Ők a fészekhagyók.

 Szinte mindenhol találkozhatunk velük, erdőn, réten, vízparton, emberi településeken.

Mozgásuk alapján három csoportba soroljuk őket:

-         futómadarak

-         szárnnyal evezők

-         jól repülő madarak

A futómadarak repülni nem tudnak. Erős kétujjú futólábaikon gyors futásra képesek. Dél-Amerikában él a nandu, afrikai rokona a strucc. A struccfélékkel rokon Új-Zéland szigetén élő, szintén röpképtelen kivi. Ezeknek a madaraknak az ősei még tudtak repülni, úgy érkeztek a szigetre. Ott azonban nem voltak ragadozók, akiktől menekülniük kellett volna, ezért a törzsfejlődésük során a szárnyuk elcsökevényesedett. Ez okozza most a vesztüket is. A kihalás szélére sodródtak, mert az ember megjelenésével kutyák, macskák, menyétek, patkányok is érkeztek a szigetre, és a repülni nem tudó madarak valamint fiókáik és tojásaik könnyű zsákmányt jelentenek.

Szárnnyal evezők a tengeri úszómadarak. Ide tartoznak a pingvinek, melyeknek apró, pikkelyszerű tollaik és úszólábaik vannak.

 Jól repülő madarak – a legnagyobb csoport. Ilyenek:

  • Tyúkalakúak: zömök testűek, ritkán repülnek, és nem ügyesen, jól futnak, erős kaparólábuk van, fiókáik fészekhagyók. Fajok: fácán, páva, és a védett (V!) siketfajd és fürj
  • Lúdalakúak: zömök testűek, úszólábúk van, az első három ujjuk között úszóhártya feszül. Csőrük széles, vége felé ellapuló, benne szarulemezek vannak, ezzel szűrik ki táplálékukat a vízből. Fiókáik fészekhagyók. Fajok: tőkés réce, nyári lúd V!, bütykös hattyú
  • Harkályalakúak: faodvakban rakják le tojásaikat, fiókáik fészekülők. Csőrük kemény, vésőszerű. Erős kúszólábukon két ujj előre, két ujj hátra néz(vetélőujj). Farkuk erős, merev, fákon a támaszkodásukat segíti. Fák belsejében lévő járatokból hosszú hegyes nyelvük segítségével szedik ki a lárvákat, rovarokat. Fajok: fekete harkály V!, fakopáncs V!, zöld küllő V!
  • Bankaalakúak: hosszú, lefelé hajló csőrük van. Fejükön tollbóbitát viselnek, melyet fel tudnak állítani, nyugalmi helyzetben a tarkón nyugszik. Faj: búbos banka V!
  • Szalakótaalakúak: Színes tollú madarak. Rovarokkal, gyümölcsökkel táplálkoznak. Fajok: gyurgyalag V!, a jégmadár (V!) halakkal táplálkozik.
  • Kakukkalakúak: jellemzőjük karcsú test, hosszú farok, két ujj előre, két ujj hátra néz. Fészket nem raknak, tojásaikat más madár fészkébe tojják, és azok nevelik fel az utódot. A kakukk az egyik leghasznosabb madár, mert azokat a szőrös hernyókat is megeszi, amiket más madár nem. A kakukk védett állat!
  • Papagájalakúak: erős csőrük van, tövén viaszhártyával. A felső csőrkáva kampós. Mászásukat csőrükkel segítik. Lábuk kapaszkodó kúszóláb. Fiókáik fészeklakók. Magvakkal, gyümölcsökkel táplálkoznak. Fajok: hullámos papagáj, arapapagáj V!
  • Kolibrialakúak: a legkisebb madarak. Csőrük hosszú, nyelvük messze kiölthető, virágok nektárjával táplálkoznak. Különleges színű tollaik vannak.
  • Bagolyalakúak: éjszakai életmódot élnek. Fejük nagy, gömbölyű, csőrük kampós. Puha tollazatuk van, repülésük zajtalan. Látásuk, hallásuk kiváló. Fiókáik fészeklakók. Egerekkel, pockokkal, kisebb madarakkal táplálkoznak. A szőrt és csontokat nem tudják megemészteni, ezeket visszaöklendezik köpetek formájában. Fajok: gyöngybagoly V!, erdei fülesbagoly V!, kuvik V!
  • Galambalakúak: gyenge a csőrük, általában magevők. Begyük begytejet termel, ezzel táplálják fiókáikat. Fajok: kék galamb V!, balkáni gerle, házi galamb
  • Darualakúak: változó nagyságú, de főleg nagytestű madarak, lábuk, nyakuk hosszú. Begyük nincs. Fajok: daru V!, túzok (erős futóláb) V! hazánkban élő állománya kiemelt természetvédelmi érték
  • Lilealkatúak: ők az ún. parti madarak, nedves réteken, tavak mentén élnek. Csőrük hosszú, hegyes. Jól repülnek, és jól úsznak. Fiókáik fészekhagyók. Fajok: bíbic, piroslábú cankó, ugartyúk, székicsér, dankasirály, lunda, mind védettek!
  • Sólyomalakúak: Nappali életmódú ragadozók. Kiváló repülők. Csőrük horgas, lábuk erős karmos ragadozóláb. Fiókáik fészekülők. Fajok: fakókeselyű, héja, karvaly, egerészölyv, barna kánya, szirti sas, kék vércse, vándorsólyom, mind védettek!
  • Gólyalakúak: karcsú, nagy testű madarak. Általában hosszú gázlóláb jellemzi őket. Fiókáik fészeklakók. Ide tartoznak a vöcskök, kárókatonák, gémfélék, íbiszfélék, gólyafélék és búvárfélék. A gémfélék repülés közben S alakban görbítve a hátukra fektetik a nyakukat, a gólyafélék kinyújtott nyakkal repülnek. Fajok: búbos vöcsök, kárókatona, szürkegém, bölömbika, nagykócsag, kanalasgém, fehér gólya, sarki búvár, mind védettek!
  • Énekesmadár-alakúak: változatos hangú és színű csoport. Hangadó szervük jól fejlett. Rovarevők és magevők. Fiókáik fészeklakók. Fajok: mezei pacsirta, füsti fecske, sárgarigó, holló, csóka, széncinege, csuszka, vízirigó, ökörszem, feketerigó, fülemüle, vörösbegy, barázdabillegető, tövisszúró gébics, meggyvágó, tengelic, süvöltő, citromsármány, ők mind védettek. És ide tartoznak még a dolmányos varjú, seregély, kanári.