Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ízeltlábúak

A legnépesebb állatcsoport a világon. Ízekből álló lábaikról kapták a nevüket.meh.jpg
Külső vázuk a kemény kitinpáncél, mely meghatározza az állat alakját, védi a testét, és ehhez tapadnak belülről az állat izmai is. Ez a páncél az állat növekedését nem tudja követni, ezért azt időről időre levedli, míg az állat el nem éri végső nagyságát.
A kitinpáncél szelvényekből áll. A szelvények között vékony kitinhártya létesít kapcsolatot.
Általában azonban a szelvények egységes tokokká nőnek össze, és így alakítják ki az ízeltlábúak jellegzetes testtájait: a fejet, a tort és a potrohot.
A testszelvényekhez kapcsolódnak az ízelt lábak, melyeket kitines csövek alkotnak. Ezek között is kitinhártya van, ami a mozgékonyságot segíti.
 
Három fő csoportja van az ízeltlábúaknak:
  • A rákok
  • A rovarok
  • A pókszabásúak
 
A rákok vízben és a szárazföldön is megtalálhatóak. Vannak közöttük ragadozók, növényevők, korhadékevők és paraziták. A fej és tor testtája összenőtt ún. fejtorrá.
A kitinpáncéljukba mészsók rakódnak bele, így jön létre a rákok kemény páncélja.
A fejtori részhez kapcsolódik 5 pár járólábuk, melyekből az első pár átalakult, és erős ollóban végződik. A potrohon is lehetnek lábak, de ezek fejletlenebbek.
 
Egyszerű szervezetű élősködő rák, a közönséges pontytetű.
 
Sekély vizekben tömegesen fordul elő a kis vízibolha, mely nevével ellentétben nem bolha, hanem szintén rák, és igen fontos haltáplálék.
 
A haltetű és a vízibolha alsóbbrendű rákok.
 
Náluk sokkal fejlettebbek a felsőbbrendű rákok, mint például a folyami rák, mely hazánkban a legnagyobb testű rák.
Hegyi patakokban él a védett kövi rák.
 
A rákokhoz tartozik az érdes pinceászka is, melyet általában pincebogaraknak hívunk, pedig nem bogarak.
Talajon, avarban, nyirkosabb helyeken, gyakorta pincékben élnek.
 
A rovarok világa rendkívül változatos, és fajokban gazdag. Testük általános felépítése. A fej, tor, potroh, és a három pár ízelt láb, de vannak kivételek (százlábúak).
Legjellegzetesebb képviselőik:
 
  • Százlábúak
Testük hosszú, testszelvényeik elkülönültek, számuk akár a százat is meghaladhatja. Szelvényenként egy pár ízelt lábuk van. Gyors mozgású ragadozók. Szárazföldön élnek.
Nedves helyen, avarban, cserepek alatt él a barna százlábú. Éjjel jön elő vadászni. Tápláléka kis férgekből áll.
 
  • Pikkelykék
A pikkelykék más néven sertefarkú rovarok kicsik, szárnyatlanok. Testük végén két vagy három függeléket, ún sertét találunk. Lakások nedves helyein, pl. a fürdőszobában fordul elő az ezüstös ősrovar.
 
  • Kérészek
Karcsú testű rovarok, két pár szárnyuk van. Évekig élnek lárvaállapotban, kifejlett rovarként már nem is táplálkoznak, és mindössze néhány napig élnek. Hosszú, villás farokfüggelékük van. Fejlődésük három szakaszból áll. A petéből lárva lesz, a lárvából fejlődik ki a kifejlett rovar. Ezt a folyamatot átváltozásnak nevezzük.
A Tisza folyómedrében él a tiszavirág lárvája.
 
  • Szitakötők
A kérészeknél nagyobb testű, kiválóan repülő ragadozók. Két pár hosszú, keskeny szárnyuk van. Ők is átváltozással fejlődnek.
Tavak, mocsarak mentén él az óriás szitakötő, dombvidéken találkozhatunk a sebes acsával.
 
  • Szöcskék, sáskák, tücskök
Közös nevük: egyenesszárnyúak. Két pár szárnyuk van, az első pár kemény, és nyugalmi helyzetben takarja a hátsó pár hártyás szárnyat. Rágó szájszervük van, növényevők vagy ragadozók. A szöcskék és tücskök hangadó azaz cirpelő szerve az elülső pár szárnyuk, melyek összedörzsölésével ciripelnek. A sáskák a 3. pár lábat dörzsölik elülső szárnyukhoz hangadáskor.
Harmadik pár lábuk erős ugrólábbá alakult. Fejlődésüket kifejlésnek nevezzük, mely a következő szakaszokból áll:
Pete-lárva-kifejlett rovar. A lárva azonban, ellentétben az átváltozással a kifejlett rovarra hasonlít, de szárnyai nincsenek
Növényevő a zöld repülőszöcske, nagy termetű ragadozó a zöld lombszöcske. Konyhakerti kártevő a mindenevő lótücsök. Réteken találkozhatunk a mezei tücsökkel. Régi épületekben él a házi tücsök. Olykor tömegesen elszaporodik az olasz sáska. Hazánk jellegzetes faja a sisakos sáska.
 
  • Fatetvek, rágótetvek, vérszívó tetvek
Közös jellemzőjük, hogy apró termetűek és szárnyai csökevényesek. A rágótetvek madarakon és emlősökön élősködnek. A portetű növénygyűjteményekben tesz kárt. Vérszívó az emberen élősködő fejtetű. Petéit a hajszálakra ragasztja. Lombos fákon élnek a szárnyas fatetvek.
 
  • Növénytetvek 
Növényi kártevők a növényi nedvekkel táplálkozó növénytetvek, mint például a zöld rózsalevéltetű.
 
  • Poloskák
Vízben és szárazföldön egyaránt találkozhatunk velük. Jellegzetes szúró-szívó szájszervük van, az ún. szipóka. Ezzel szívogatják a növényi vagy állati testnedveket. Sokuknak bűzmirigye van, amely kellemetlen illatú váladékot hagyhat a gyümölcsökön.
Vízben élnek a kis termetű búvárpoloskák. A vízfelszínen szaladgálnak a molnárpoloskák. Meleg tavaszi napokon a fák törzsén tömegesen láthatjuk a verőköltő bodobácsokat. Ősszel a hideg elől lakásokba gyakran beszállnak a zöld bogyómászó poloskák.
 
  • Bogarak
A rovarok egyik legnépesebb csoportja. Első pár szárnyuk kemény szárnyfedővé alakult, mely ráborul a hátsó pár hártyás szárnyra, amelyek segítségével repülni tudnak. Rágó szájszervük van. Vannak köztük ragadozók, dögevők, növényevők, mindenevők és trágyafogyasztók.
Teljes átalakulással fejlődnek. Ez a fejlődési forma négy szakaszból áll:
Pete – lárva – báb – kifejlett állat (imágó)
A bábállapot egy nyugalmi állapot.
Jellegzetes képviselőik:
Mozgékony ragadozó a homokfutrinka.
A közönséges temetőbogár elhullott emlősökbe rakja petéit, majd a tetemet, mely a kikelő lárvák tápláléka lesz, elföldeli.
A szentjánosbogaraknak csak a hímjei szárnyasak, nyári estéken világítva repkednek.
A katicabogarak hasznos ragadozók, levéltetveket fogyasztanak.
A szarvasbogár hímjének rágói erősen túlfejlődtek, innen kapták a nevüket. Lárvái korhadékban fejkődnek, a kifejlett állat növényi nedvekkel táplálkozik.
A közönséges ganajtúró lárvái számára egy kis trágyagombócot készít, majd azt a talajba ásva hasznos munkát végez, hiszen a talajba juttatja a szerves anyagot.
Takarmánykártevő a kerti cserebogár. Növényevők a jellegzetesen hosszú csápú, karcsú testű és hangadásra képes cincérek, mint például a védett havasi cincér.
Csalánon gyakori a fémes színű, szivárványos színekben csillogó csalánlevélbogár.
Az ormányosbogarak feje megnyúlt, a rágó szájszervek a jellegzetes ormány végén vannak. A nagy fenyőormányos a fiatal fenyőfák megrágása miatt káros.
 
  • Hártyásszárnyúak
Két pár áttetsző, erős, hártyás szárnyukról kapták a nevüket. Jellegzetes képviselőik a méhek, a darazsak és a hangyák.
Teljes átalakulással fejlődnek, akárcsak a bogarak. A nőstények potrohának végén a peterakáshoz szükséges tojócső van. A fullánk nem más, mint módosult tojócső, ami egyben azt is jelenti, hogy a hímeknek soha nincsen fullánkjuk.
A méhféléknek kiemelt fontosságú szerepe van a virágok megporzásában. Utódaikat virágporral és a nektárból készített mézzel táplálják. A méhek szájszerve nyaló típusú. A házi méh gazdagsági szempontból is jelentős faj. Államalkotó rovarok, egy-egy nőstény alapítja a családot, a dolgozók csökevényes ivarú nőstények, nem vesznek részt a szaporodásban. Feladatuk a táplálékgyűjtés és ivadékgondozás.
A darazsak magányosan vagy családokban élő ragadozók. Nektárt és cukortartalmú növényeket, gyümölcsöt is szívesen fogyasztanak. Legnagyobb darazsunk a lódarázs, melynek szúrása emberre is veszélyes.
A fürkészdarazsak petéiket hernyókba rakják, lárváik a hernyóban kelnek ki, és azt fogyasztják. Legnagyobb hazai faj az óriás-fenyődarázsfürkész.
A hangyák is államokban élnek, mint a méhek. Fejlett rágó szájszervük van. Az erdőkártevő rovarok elleni védekezésben nagy jelentőségű az erdei vöröshangya. Fenyőtűkből és gallyakból óriási bolyokat épít.
 
  • Kétszárnyúak
Ide tartoznak a legyek és a szúnyogok. Csak két pár hártyás szárnyuk van, a második pár szárny ún. billérré alakult. A billér egy kis bunkóban végződő nyeles szervecske, az állat a testhelyzetét érzékeli vele. Teljes átalakulással fejlődnek. A legyeknek nyaló szájszerve van. Lárváik a lábatlan nyüvek. Legközönségesebb légyfélénk a házi légy, számos betegséget terjeszt.A légyalkatú böglyöknek szúró-szívó szájszervük van, akárcsak a szúnyogoknak.
Sok kellemetlenséget okoznak vérszívásukkal a dalos és a gyötrő szúnyogok. Szaporodásukhoz víz szükséges, mivel a lárváik a vízben fejlődnek.
A legnagyobb termetű szúnyog a lószúnyog. Hosszú, törékeny lábai vannak. Nem kell tartani tőle, mert nem vérszívó. Növényi nedvekkel táplálkozik.
 
  • Lepkék
Két pár nagy színes szárny jellemzi őket, melyet apró pikkelyek borítanak. Szájszervük nyaló-szívó ún. pödörnyelv, mely olyan, mint egy hosszú szívószál, melyet fel tudnak csavarni. Ezzel fogyasztják a virágok nektárját, és egyéb nedveket. Teljes átalakulással fejlődnek (lásd a bogarak). Lárváik a jellegzetes hernyók.
Megkülönböztetünk nappali és éjszaka aktív, éjjeli lepkéket.
A citromlepke, kardoslepke, a közönséges boglárka és a nappali pávaszem nappal repülnek.
Éjjel keresik fel a virágokat a bagolylepkék és a szenderek, mint például az esti pávaszem.
 
 
A pókszabásúakhoz tartoznak a pókok, a skorpiók, az atkák és a kullancsok.
Közös jellemzőjük a négy pár láb, estük általában két részre tagolódik: a fejtorra és a potrohra. Csápjaik nincsenek, e helyett az első végtagpárjuk csáprágóvá alakult. Fejlődésük közvetlen, azaz átalakulás nélkül fejlődnek.
A skorpiók potroha szelvényezett. Rövid csáprágóik vannak, második testszelvényükön kialakuló tapogatólábaik nagy ollóban végződnek, mely zsákmányuk megragadására szolgál. Potrohuk végén méregmirigy található. Egyetlen faj él a Kárpát-medencében, a kárpáti skorpió.
A pókok csáprágója erős karomban végződik, melynek hegyéhez méregmirigy csatlakozik. A potroh végén lévő szövőmirigyek segítségével a legtöbb pók áldozatainak elfogására hálót készít. Sugaras szerkezetű hálót sző a díszes potrohrajzolatú koronás keresztespók.
Lakásokban gyakori a nagy álkaszáspók.
A kaszáspókok, mint például a fali kaszáspókok, veszélyhelyzetben megszabadulnak végtagjaiktól.
Az atkáknak a teste nem tagolódik testtájakra, tagolatlan. Tavasszal mindenhol gyakori a piros színű, apró törpe bársonyatka.
A kullancsok is atkák. Veszélyes vérszívó, betegségterjesztő állatok.